

# mert az érték is élmény
Címlapsztori: Presztízs Sport, szerző: dr. Szász Adrián, fotók: GEPA Pictures / Christian Walgram
Ahogy leül velem szembe a cukrászdában, maga elé húzza a Presztízs Sport asztalra helyezett előző lapszámát, és ujjaival körbekeretezi a címlapfotót. Majd rám néz: „a következőn ugye én leszek?”. Bólintok. „Azért…” – mosolyog Szoboszlai Dominik magabiztosan. Majd közli az édesapjával, aki pár perccel korábban érkezett, hogy a szlovákok ellen lőtt szabadrúgásgólját jelölték a 2019-es év góljának. „De akkor ki lesz az év játékosa?” – teszi hozzá mindjárt, maximalista elégedetlenséggel. „Gulácsi?” – kérdez vissza Zsolt, az apa. „Ne már! Ő tavaly volt” – replikáz Dominik. „Te mindig mindenben a legjobb akarsz lenni?” – érdeklődöm már én. „Még szép” – jön a határozott válasz. „Akárcsak ő” – biccent a fejével az édesapja felé. „És mi van, ha ti ketten egymás ellen versenyeztek?” – próbálom megfogni őket. „Akkor mindig én nyerek!” – vágják rá mindketten egyszerre… Aztán Dominikhez fordulok.
BővebbenPhotos and text: Adrian Szasz dr.
The City of Witches, the cozy and tidy Salem is located about half an hour away from Boston, Massachusetts on the east coast of the USA. It’s not so hidden but really a gem of New England.
BővebbenMegjelent: Presztízs Sport magazin, szöveg: dr. Szász Adrián, fotók: ifj. Nagy György
Beszélgetésünk idején ünnepelte 23. születésnapját, de ennek a szerény évmennyiségnek is csak körülbelül a harmadát töltötte Magyarországon. Tízévesen sokan még azt sem tudják pontosan, milyen földrészek vannak a világon, ő meg már három kontinensen is élt… Dél-Afrika, Új-Zéland, Magyarország, Ausztrália, majd ismét Magyarország voltak Szilágyi Dorottya válogatott vízilabdázónk állomáshelyei, miután családja országról országra költözött a vízilabdaedző édesapával. Az édesanya és a nagyobbik lány, Ildikó végül Ausztráliában maradt, Dorottya és Péter pedig hazatért, ma együtt dolgoznak az Egri VK sikereiért. Főhősnőnket volt tehát miről kérdeznem, s ő nyíltan mesélt múltja, jelene, sőt még jövője (lehetséges) történéseiről is. Az volt az érzésem, Dorka a hazafias és a kozmopolita szemlélet éppen ideális egyvelegét képviseli…
BővebbenMegjelent: Presztízs Sport magazin, szöveg: dr. Szász Adrián, fotók: Lékó Tamás
„Szevasz, akkor ide, szépen fegyelmezetten egy bambira” – jelenti ki üdvözlés gyanánt, jellegzetesen „aranyosis” hanghordozással az étterem előtt, ahol találkozunk. Miután betérünk az egységbe, egy nagyobb asztaltársaság felismeri, ráköszön, ő pedig úgy szól vissza, hogy dőlnek a röhögéstől. Percekkel később már én is jól szórakozom, mert – in medias res – természetesen a Diósgyőr-mezzel nyitunk, Péter pedig hozza a formáját…
BővebbenMegjelent: Pannon Presztízs magazin (2016), szöveg: dr. Szász Adrián, fotók: Tischler Zoltán
Nagy Feró a hetvenes években tűnt fel, azóta hetvennél is több emlékezetes dalt írt. Évente ma is közel hetven koncertet ad a Beatricével, s beszélgetésünk idején – 2016-ban – már a hetvenedik születésnapját ünnepelte. Stílszerű lett volna ez alkalomból hetven kérdést feltenni neki, de ettől azért megkíméltem. Élete kétharmadánál egy (babos) kendőzetlen interjúval köszöntöttem…
BővebbenMegjelent: Pannon Presztízs magazin, szöveg és fotók: dr. Szász Adrián
Szeretjük a magyarokat. Titeket sem kímélt a történelem, de mindig kiálltatok magatokért” – jelenti ki korántsem hibátlan, de jól érthető angolsággal Robert, a macedón taxisofőr. Még jó, hogy kedvel minket: közel három órát kell egy légtérben eltöltenünk, nagyjából ennyi az út a szkopjei reptérről az Ohridi-tó partjáig. Busszal is meg lehet tenni, csak úgy kicsivel hosszabb, így meg mindjárt kapunk egy autentikus idegenvezetőt is hozzá, aki boldogan osztja meg véleményét hol a nőkről („nem érdemes vitába szállni velük”), hol az albánokról („velük csak vitába szállni érdemes”), hol magáról Ohrid városáról („nem vitás, hogy remek hely!”).
BővebbenMegjelent: Presztízs Sport magazin, szöveg: dr. Szász Adrián, fotók: ifj. Nagy György
Hogy mi a szentesi lélek titka? Badár Sándor szerint: ha egy szentesi elé letesznek egy atombombát, az úgy reagál, hogy „nem tudom, mi ez, de bármikor megcsinálom fából!”. Nos, a Csongrád megyei városban felnőtt (élet)művész számára sincs lehetetlen. Ha csak azt vesszük, Sándor hány helyen fordult meg a világban, akár át is költhetnénk a népmesei fordulatot: ahol a Badár se jár. Én most három földrészre tett négy utazásáról csevegtem vele – a sztorikban közös, hogy a sporthoz kötődnek. Ahogy a főhősük is ezer szállal.
BővebbenPhoto, videos and text: Adrián Szász dr.
It offers strong, characterful flavors. The typical Cajun dish is a cooked cavalcade of ingredients in a bowl. This is Cajun cuisine along the Mississippi River, which blends the gastronomy of French and Spanish immigrants to the United States with the cooking habits of Caribbean people. Since Chicago River connects Mississippi River Basin to Lake Michigan, it’s obvious that the waitress here brings me a real Cajun food: jambalaya. I have just landed in Chicago, on the plane I watched the Blues Brothers movie. Now I’m sitting at House of Blues, where jambalaya (made with onion, sausage, bell pepper, celery, crab and red rice) is accompanied by authentic Chicago Blues. The food is strong and characterful just like the guitar solos of the brilliant Joanna Connor. She got tens of thousands of likes on the Internet yesterday – half the world searched in Google: who is this white woman who has black music in her blood? Today Ms Connor is playing exclusively for me and two more dozens of lucky ones:
BővebbenMegjelent: Pannon Presztízs magazin, szöveg: dr. Szász Adrián, fotók: ifj. Nagy György
Az ország legismertebb toxikológusa a Honvédkórház Sürgősségi Centrumának vezetését lassan másfél éve mentőzésre cserélte, mellette egészségügyi magáncéget vezet, egyetemi docensként pedig előadásokat tart. A mérgezést/balesetet szenvedők, sikertelen öngyilkosok, alkohol- és drogfüggők tar üstökű, szemüveges, szakállas „őrangyalát”, Zacher Gábor doktor urat részletesebben aligha kell bárkinek bemutatni, főleg, hogy már érkezik is beszélgetésünk – általa választott – helyszínére: egy újhullámos belvárosi kávézóba. Léptei lazák, pólója fiatalosan vidám, kendője stílusos. A pipáját eloltva helyet foglal, rendel egy vaníliás chai teát, és már benne is vagyunk a csevegésben. Amely, már most érzem: nem lesz unalmas…
BővebbenMegjelent: Pannon Presztízs magazin, szöveg és fotók: dr. Szász Adrián
Az első dolog, amit megtanultam a pécsi emberektől a pécsi emberekről, az volt, hogy ha tehetik, nem a járdán, hanem az út közepén mennek. A kevésbé forgalmas kertvárosi utcáik így sétálóutcák is egyben. A második, hogy büszkék a zenei kultúrájukra, melynek Lovasi Andrást, a Halott Pénzt, a Punnany Massifot és a Kodály-módszert is köszönhetjük. A harmadik, hogy saját szavaikkal a mérleghinta „döci”, a papucs „tutyi”, a vonalas telefon „stabil”. Csiklandoz helyett azt mondják, „csikál”, sikít helyett azt, hogy „sikonyál”. A város egy kicsit mintha ország is lenne az országban, afféle karakteres, félmediterrán fél-Magyarország. Hogy miért fél? Mert nem teljesen az, egy kicsit eltér. Ha Szabolcs-Szatmár-Bereg hasonlítható Hajdú-Biharhoz, Borsod Heveshez vagy Veszprém Győr-Moson-Sopronhoz, akkor Baranya nem hasonlítható semmi máshoz.
Bővebben