Novák Tibor – “Az a mi utunk, amiről más azt gondolja: lehetetlen”

Szerző: dr. Szász Adrián, fotók: Nobilis Zrt., készült: 2020/08, közzétéve Novák Tibor (1951-2021) emlékére

1951-ben nem a vállalkozások világába született, szabolcsiként Borsodban, a szövetkezeti mozgalomban kezdte pályáját. Diplomáit összeszámolni is nehéz, megszakítás nélkül tanult. 1989 után a méhészkedésben elért sikerei adtak neki önbizalmat az önálló vállalkozáshoz, 1992-ben így megalapította a Nobilis Zrt.-t. A cégnév jelentése: jó hírű, nemes. Szárított gyümölcsöket, magvakat, egészséges édesipari termékeket gyártanak és forgalmaznak – a világ minden tájára – családi együttműködésben. Tibor 48 éve házas, két lányuk, Éva és Mariann a hetvenes években születtek, s már a kezdetektől fogva ők is egyre nagyobb részt vállalnak a céges feladatokból.

Lehetetlenből lehetőség

„Felsőfokú szaktechnikus, üzemmérnök, általános agrármérnök, vállalatgazdálkodási szakmérnök, mérlegképes könyvelő és közgazdász vagyok, de még esztétikai fakultást is végeztem. Mindig örömmel szélesítettem a látóköröm. Egy kicsit anyukám nyomdokain – aki a hétköznapokban volt ilyen – türelmetlenül vágytam a gazdagodásra: nem az anyagira, hanem fiatalon a mentálisra, manapság a spirituálisra. Sosem kergettem a luxust, csak a jót. A szövetkezetnél szépen lépkedtem a ranglétrán, amikor megszűnt, azt hittem, mindennek vége. Aztán vettem méhcsaládokat egy patak partján, gondoltam, mézem lesz, kenyeret csak tudok venni, vizet meg iszom majd a patakból. Aztán olyan magas beltartalmi értékű lett a termék, hogy exportra is el lehetett adni! Akkor éreztem, hogy vállalkozóként még inkább ki tudok teljesedni, mint bizonyos korlátok közé szorítva. Megkeresett egy innovációs cég, hogy lehet-e almát szárítani dohányszárítóban. Mindenki azt mondta, a dohány levél, az alma meg gyümölcs, úgyhogy nem lehet. Egyedül én mondtam azt, hogy lehet. És mi azóta is mindenre azt mondjuk, hogy de, lehet! Az a mi utunk, amiről más azt gondolja: lehetetlen.” 

Rendelt idők

„Sóstófalun, a szövetkezeti időben ismertem meg a feleségemet, Erikát, vagy inkább ő engem. Sosem feledem azt a kedves kis – pár száz fős – közösséget, amelynek a tagjaként kíváncsi volt az új agronómusra, azaz rám. Más persze ma a vállalkozásban is együtt dolgozni, mint például Mariann lányoméknál, akinek a férje pilóta. Elindul integetve, hogy „szervusz, drágám”, és hazajön három nap múlva. Mi elválunk reggel fél nyolckor, és fél nyolc után tíz perccel találkozunk a munkahelyünkön. Egyesek hajóskapitány vagy űrhajós feleséget szeretnének, de mi megtanultunk mindennek rendelt időt szentelni. Mert vállalkozóként a kezünkben van az idő is. Egy túlterhelt hét vége felé ki tudunk szakítani egy pénteket, amikor elmegyünk túrázni a Zemplénbe. Vagy én a barátaimmal a Kéktúrára, Erika például jógázni. Kell az énidő is, ami csak a miénk – vagy az enyém. Anélkül sérülésveszély van.”

Források

„Ahhoz, hogy az ember jól érezze magát a világában, rendezett háttér kell, klasszikus normák, értékek mentén viselkedni, igazat mondani. Tartozni egy közösséghez – családhoz, vállalkozáshoz, más polgári csoporthoz – kölcsönös be- és elfogadással. Fontos éreznem, hogy hasznára vagyok a világnak. Legyen alkotótevékenységem, amely révén bekúszik az életembe a flow élmény. Én minden másnap futok hat kilométert, amitől mindjárt másképp kezdődik a napom, mert ez egy olyan forrás, amelynél a dicséret nem kívülről érkezik, hanem belülről jön az, hogy igen, ezt én csináltam meg!”

Az utánpótlás

„Éva és Mariann is olyan pályát választott, amellyel a céget támogathatják. Éva élelmiszeripari mérnök: alapos tervező és fejlesztő, kontrolláló, elemző, perfekcionista. Amit csinál, az sosem 99, hanem 100 vagy 101 százalékos. Kanadában él, de még várandósan is hazajött előkészíteni az új termékünk piacra dobását, ami világpiaci robbanást hozhat. Ez is szárított alma hozzáadott anyag nélkül – szép, jóízű, egészséges. Ha kinézek Szabolcsban az ablakon, almafát, szilvafát, meggyet, diót látok. Ez a hazájuk, a mi dolgunk elvinni őket a világ legigényesebb piacaira. Ezért szállítunk Japántól az USA-n, Dél-Afrikán, Skandinávián át Oroszországig mindenhova. Mariann angolul szerzett marketingdiplomát, ő jelenleg Angliából dolgozik. A lányaim behozzák a külföldi fogyasztási szokásokat, ráadásul – az időeltolódás miatt – 24 órában válaszkészek vagyunk a partnerek felé. Soha nem mondtam nekik, hogy gyertek és csináljátok a céget, pedig jövőre 70 leszek, valakinek majd folytatnia kell. Gondoltam, építsék a saját világukat, aztán ha önszántukból elindulnak felénk, az plusz örömöt okozhat. Éváék nemsokára hazaköltöznek, neki már a diplomadolgozata témája is a csokis almakarika volt, amit negyven csokifajtából állítottunk össze. A múltkor még a négy unokám közül az egyik is azt mondta – 15 évesen: „Nobilis-es akarok lenni”! Megérintette őket is a hangulat, a kísérletezéseink izgalma. Bevittem hát az üzembe, majd meghallgattam a kritikai észrevételeit.”

Ne gyorsan – lassabban, de együtt

„Egy vállalkozás és egy család vezetésében azonos elvek lehetnek működőképesek. Lao-ce kínai filozófus mondta: a jó vezető olyan, hogy szinte észre sem veszik. Amikor pedig végigér az úton, a munkatársai és a családtagjai mind azt érzik: „közösen csináltuk végig”. Alapelvem, hogy ne gyorsan haladjunk, hanem lassabban, de együtt. Az is érdekes, mikor kire hárul a családfő szerep. Ha olyan életesemény van, amelynél a tervezettség, az organizáció, a folyamatokhoz való ragaszkodás és a kontroll szükségeltetik, Évának jut kiemelt szerep. Ha el kell engedni az apróságokat, és egy nagy feladatra koncentrálni, Mariann lép elő vezetővé. Erika ott erős, ahol az egyszerűség, a nyugalom, a lelki kapcsolatok a fontosak. Én pedig akkor jövök, ha ők valamiért megálltak, és áttörés, „Botond” kell, hogy betörjön a kapu! Mindenkinek más a vezetői szerepe a családban és a vállalkozásban is.”

Hangulat a csomagban

„Az utcánk végén kezdődik a mező. Amikor az ember végigfut rajta, lát egy őzet, millió virágot, csodás tájat – a közeg is fontos. A kollégáknak minden reggel küldök napi bölcseletet sztoikusoktól, esetleg vallási intelmet. Ilyen a légkör, egyébként is mindenben számíthatunk egymásra. Ebben hiszek, mert ha beleáll az ember a kritizálásba, abból vita lesz. Elutasítás, megvetés esetén pedig a munkatársak bezárkóznak. Alázattal kell a másik ember mássága felé is fordulni. Krisztina, az ügyvezetőnk, Lajos, a műszaki főnökünk és Laci a logisztikán húsz éve mellettem vannak, Béla még kölyök, ő „csak” 17 és fél éve csatlakozott. Van talán a hozzáállásunknak egyfajta összetartó ereje. És vallom, hogy amilyen hangulat uralkodik a gyártótérben, azt mi a termékkel együtt becsomagoljuk. Tegnap bejött egy kislány a mátészalkai boltunkba, látni kellett volna, milyen boldog volt a kezében az almaszirmokkal!”

(Megjelent: az Egy kapitány, két fedélzet – Vajon a vállalkozó apukáknak könnyebb? című kiadványban)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.