Kovács Zsófia – Kincs a tornacsarnokban

Megjelent: Presztízs Sport (2017), szerző: dr. Szász Adrián, fotók: M4 Sport közvetítés, 2020-as Eb

„Királyok vagytok!” – jött az üzenet Trenka János dunaújvárosi tornaedző telefonjára, miután tanítványa, Kovács Zsófia a 2017-es kolozsvári Európa-bajnokságon sporttörténelmet írt. Az akkor 17 éves versenyző a magyar női tornasport első Eb-ezüstérmese lett összetettben, a tréner válasza pedig már ment is Zsófia neves elődjének, akitől a fenti gratuláció érkezett: „Tőled ez duplán jólesik!” – olvashatta Supola Zoltán az USA-ban, ahol edzősködik. „Már van két összetett ezüstérmes a Dunaferrből” – állapította meg „Supi”, hiszen 1992-ben a férfiak között (egy korláton szerzett arany mellett) ő is hasonló színű éremmel zárt. És itt jön az update: Kovács Zsófia három esztendővel később, azaz 2020 decemberében (könnyű kiszámolni: húszévesen) kétszeres Európa-bajnok lett – ugrásban és felemáskorláton! Ez az írás róla még a 2017-es találkozásunkkor készült.

A tornásznő kezd hozzászokni a személyét övező, megnövekedett (média)érdeklődéshez, amely jelenséggel először a riói olimpián találkozott. Ott még nem sikerült döntőznie. Nem úgy egy évre rá a keleti határ túloldalán, Mátyás király szülővárosában, nekünk, magyaroknak már-már hazai pályán. – Hallottam a sok magyar szurkolót, jól esett a biztatásuk, főleg, hogy még teljesen idegen hangoktól is érkezett a „Hajrá, Zsófi!” – meséli pár nappal a verseny után a friss dobogós. – Bentről, a pódiumról is hallom ám a buzdítást, amíg készülődöm, persze, ha már a szeren vagyok, akkor megszűnik a külvilág, csak magamra figyelek. Arra nemigen tudnék visszaemlékezni, mi történt, történik gyakorlat közben…

Arany (ezüst) középút

Nem is gond, arra elég, ha mi, szurkolók emlékezünk. Na, meg persze a tréner, aki az imént a Supola Zoltánnal váltott levelezésébe is beavatott. – Zsófi a célkitűzést maximálisan teljesítette, hiszen az első hat – pontszerző – hely valamelyikét terveztük megcsípni összetettben, amihez képest az ezüstérem fenomenális élmény! – mosolyog Trenka János. – Ráadásul gerendán is elért egy hatodik helyezést…    

Nem csoda, hogy idehaza a dunaújvárosi kistornászok virágcsokrokkal várták a „nagyot”, aki a családjától mindig is sok támogatást kapott a sportkarrierjéhez. Nagycsoportos óvodásként egy helyi válogató eredményeként kötött ki a tornateremben, János gyakorlatilag a második évétől kezdve az edzője. Édesanyja és két nővére nem sportoltak komolyabban, édesapja azonban Pusztaszabolcson, bátyja pedig Dunaújvárosban, majd Tamásiban futballozott, sőt fociznak a mai napig. Zsófi általános iskolában atlétikaversenyeken is jeleskedett, de körülbelül negyedikes korára kialakult, hogy az igazi jövőjét a tornasport jelentheti. S hogy miben emelkedett ki a társai közül?

– Mindenekelőtt kitartásban – jelenti ki a trénere. – Rengetegen lemorzsolódnak ugyanis, de Zsófi nem adta fel, egyre sikeresebb lett. Jó a változtató képessége is – fontos, hogy a sportoló az esetlegesen berögzült technikai, ütemezési hibákon idővel javítani tudjon –, és remek versenyzőtípus. Ez annak is köszönhető, hogy rendkívül kiegyensúlyozott életet él, amiben maximálisan segíti a családja. Nem raknak rá felesleges terhet, azaz nem túl magasak vele szemben az elvárásaik, de nem is hagyják rá, hogy „ha nem akarsz, ma ne menj”, vagy „ha valamit nem jól csinálsz, az sem baj”. Megtalálták az arany középutat, tudják, mikor kell engedniük, és mikor szükséges odahatni.

Buli helyett család, suli

Egy tornásznál az is lényeges, hogy mentálisan képes legyen a versenyre abban az értelemben a legjobb állapotba kerülni, hogy ne is pörögjön túl, mint például egy birkózó vagy egy ökölvívó, de ne is „menjen le alfába”, ahogy esetleg egy sportlövőnél ideális a ravasz meghúzása előtt. Zsófi mindezt a képességét ennyivel nyugtázza: „A fontos helyzetekben tényleg nem szoktam izgulni, csak a feladatra koncentrálok”. A szerekkel állítása szerint kezdettől fogva semmi baja, még a gerendán is egyre stabilabbnak érzi magát (noha az mindenkinek csak tíz centi, tehát mindig is a legkönnyebb lesz hibázni rajta, de nemcsak Zsófinak, másnak is). Legfeljebb több a drukk benne előtte, mint mondjuk kedvenc száma, a korlát előtt. Úgy érzi, talajon is van még hová fejlődnie, és a jó első ugrása mellé egy erősebb másodikat is szeretne majd elsajátítani.   

– Mindegyik szeren kell az előrelépés – tekint egy kicsit már a jövőbe is a trénere. Hosszabb távon természetesen a tokiói olimpia a cél, de addig még sokat kell edzenie és tanulnia a versenyzőnek. – Az iskola szerencsére segítőkész – mondja Zsófia, aki sporttagozatra jár. – Edzői képesítéssel fogok végezni. Reggelente másfél-két, délutánonként akár több mint három órát is tréningezem, plusz szombat délelőtt még egy rövidet, a hétvége további része szabad. Azt sokszor a nővéreimnél töltöm a fővárosban, esetleg családilag kirándulunk egyet. Bulizni nincs időm, de nem is érzem, hogy kellene. És ha már életmód: konkrétan előírt étrendem nincsen, ám igyekszem mindenből csak mértékkel enni… Amit édesanyám készít, azt szeretem!

Példaképek és rajongók

Ezüstérmesünk – aki azóta már duplán is „aranyos” ugye – annyira még sosem került nehéz helyzetbe, hogy abba akarta volna hagyni a sportot, noha nyilván vannak fáradtabb napjai, de olyanok is, amikor óriási kedvvel veti magát az edzésbe. Feltöltődni a szobája ajtaját magára zárva, zenehallgatással szokott, de a családdal is meg tudja beszélni az esetleges problémákat. Az edzőjével való jó viszony titka pedig: – A kölcsönös kompromisszumkészség – vallja János. – Noha egy ötfős csoportban dolgozunk, hogy elkerüljük a tréningek monotonitását, arányaiban egy kicsit több figyelmet kell összpontosítanom Zsófira, ahogy neki is arra, amit tőle várok. Nemrég kértem, hogy nézze meg a Kincsem című filmet, s amikor utólag a tanulságot kérdeztem tőle, így felelt: „Az a ló még akkor is húzott, amikor vissza akarták fogni…” Nos, ha az ilyenekből meríteni tud, végképp klasszis lehet! 

Klasszis, akár a példaképe, Berki Krisztián, akit Zsófi kiemelkedő sportembernek tart. Ónodi Henriettáról, akinek az összetettben elért Eb-bronzérmét már túlszárnyalta, kevesebbet tud, hiszen Barcelona olimpiai bajnokát személyesen nem láthatta versenyezni. Elődje Eb-bronzot követő eredményeivel – világbajnoki és olimpiai arany – azonban a maga számaiban és tempójában nyilván kiegyezne. – Mindig szerettem álmokat megvalósítani – mosolyog. – Most, hogy egy sikerült, jöhetnek az újabbak!

Jó hozzáállás. Meg a sportbeli tervek szempontjából az is, amit a csinos sportolónő az udvarlóiról gondol (ők kevésbé örülhetnek ennek): „Nem volt még barátom, ezzel ráérek, inkább a tornára koncentrálok. Írogatnak egy páran, de annyira nem veszem őket figyelembe…” Nos, fiúk, akkor lehet tanulni Zsófiától! Például kitartást.

Utóirat – 2020. december 20.

Sporttörténelmi magyar siker női tornában

Mivel a mersini Európa-bajnokságon Kovács Zsófia ugrásban és felemáskorláton is Európa-bajnoki címet szerzett, a magyar női tornasport történetében ő az első kétszeres Európa-bajnok. Felemáskorláton Székely Zója pedig ezüstérmes lett, ez is sporttörténelem – két magyar tornásznő még soha nem állt egyszerre Európa-bajnoki dobogón. Csak így tovább, hölgyek!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.