Világbajnok százados – Busa Gabriella pofoz és nyomoz

Megjelent: Presztízs Sport, szerző: dr. Szász Adrián, fotók: ifj. Nagy György

Mintha előre tudta volna, hogy 2020-ban világjárvány és karantén következik, fél évre elvonult Dominikára, hogy ott zárkózzon el versenyzőtársaival a veszélyek elől – persze más kihívások közé. És a végén még „egy kis” pénzt is keresett, hiszen dr. Busa Gabriella nyerte a TV2 Exatlon Hungary 2020 című sport-realityjét, amelynek fődíja 15 millió forint volt. A háromszoros kick-box-világbajnoknő nemcsak a nyereményért, az aranyérmekért és a neve előtt olvasható két betűért küzdött meg sikeresen az elmúlt évtizedekben, hanem azért a századosi rendfokozatért is, amelyet gazdaságvédelmi nyomozóként a hivatásában visel. Gabit a televízióból most az eddiginél sokkal szélesebb réteg ismerhette meg – mi pedig csak örülünk ennek, hiszen a jó példa országos kincs.

– Júliusban – a tévés forgatás alatti illetmény nélküli szabadságodról visszatérve – újra munkába álltál a Csongrád-Csanád Megyei Rendőrfőkapitányságnál. Hogyan fogadtak a kollégák?   

– Nagyon vártak vissza, egyrészt, hogy visszakapjam a folyamatban lévő ügyeimet, másrészt örültek nekem, gratuláltak, kérdezgettek, én pedig sztoriztam. Elmesélték, hogy a reggeli kávézáskor minden nap az előző esti Exatlont beszélték ki. Érdekes, de amikor kimentünk és elkezdtük forgatni az első adást, nekem is akkor esett le, hogy úristen, ez most tényleg megtörténik, minket fognak nézni az emberek a tévében, talán még a hétköznapjaikat is ahhoz alakítják, hogy lássanak.

– Korábban – a sporton kívül – volt más szereplésed sok ember előtt?

– Soha, még az iskolai versmondó versenyeket is kerültem! A kick-box meg hiába az egyik legeredményesebb sportág Magyarországon, nincs szem előtt, még a 10-szeres világbajnok Mórádi Zsoltot is csak az Exatlonban ismerték meg sokan. Ilyen szempontból jó, hogy egy kicsit kinyílt előttünk a világ, talán sikerült megmutatni a sportágunkat és azt is, milyen embert nevelt belőlünk. Még biztosan sok kiváló sportoló van, akiket nem ismerünk, mert nem olimpiai sportágakban versenyeznek, miközben ugyanannyit dolgoznak. Most, hogy figyelmet kaptam, a közösségi médiában is igyekszem példát mutatni, másokat a sportra, az egészséges életmódra sarkallni.

– Ezen kívül változtatott az életeden, a terveiden az Exatlon megnyerése?

– Összességében nem. Már a kiutazásom előtt tervben volt, hogy felköltözöm Pestre, ahol a párom is él, és ugyanúgy most sem tudom magam elképzelni a rendőrségen kívül. Egy kicsit talán annyiban értékelődtek át bennem a dolgok, hogy amit a mindennapjainkban természetesnek vettem, arról most már tudom, hogy nem az – Dominikán laktunk olyan házban is, ahol melegvíz sem volt. Azzal kell boldognak lennünk, amink van, amit elértünk, sokan csak hajszolják a különböző javakat, de mi elvoltunk ott három pólóval és nadrággal is. Itthon sem biztos, hogy kell az a nyolcadik fekete felső.

– Érdekes párhuzam, hogy amit ti ott kicsiben, azt közben a világ a koronavírus-járvány miatt nagyban is átélte: a bezártságot, az egymásra utaltságot, a szokatlan kihívásokat…

– Amikor megkaptuk a hírt március közepén, hogy lezárták a határokat a világban, és az emberek önkéntes karanténban, home office-ban dolgoznak, nem is igazán tudtuk elképzelni, hogy ez kinek az életében mit jelent. Persze nálunk is kijárási tilalmat rendeltek el délután öttől, így addigra a stábtagoknak is haza kellett érniük a forgatásról. Mi, versenyzők meg amúgy is be voltunk zárva egy golfklub területére, de így még az eredetileg tervezett külső programelemek is elmaradtak.

– A szereplésed kapcsán mindenki kedvesen fordul hozzád, vagy kritikákkal is szembesülsz?

– A saját oldalaimon semmi negatívum nem érkezik, gondolom, azok követnek, akik szimpatizálnak velem. Ők még az utcán is megállítanak, én nem gondoltam, hogy idegenektől ennyi kedvességet kaphat az ember! A műsor oldalán viszont a kommentelőktől hideget-meleget is el kell viselnünk, és ezen belül nem is a kritikával van gondom, mert nem lehet mindenkinek megfelelni, sőt a kritika lehet építő jellegű is, sokkal inkább a kifejezésmóddal. Az alpári kommentekkel, a rosszindulattal.

A biztos pont

– Sándorfalván, ahol felnőttél, büszkék rád?

– A szüleim most is ott élnek, szoktam hazamenni hozzájuk és a barátaikhoz, anyukám a legnagyobb rajongóm! A helyi általános iskolában tanít, az osztályának évzáró helyett szervezett egy kis bulit, oda én is elmentem élménybeszámolót tartani a gyerekeknek. Sándorfalva mindig biztos pont volt az életemben. De a későbbiekben valószínűleg Budapest lesz az otthonom, már a főiskolás évek alatt is nagyon megszerettem, életem egyik legjobb időszaka volt az. A húgom, Andrea és sok barátom fent él, várom már, hogy köztük lehessek! De a váltásnak azért van átfutási ideje a rendőrségen belül is.

– Gyerekként egyértelmű volt, hogy a kick-box lesz a sportágad?

– Hobbiból más sportokat is űztem, de komolyan csak ezt. Nem tudom, mikor tanultam meg például úszni, csak arra emlékszem, hogy tudok. Anyukám kosárlabdaedző is volt, a csapatában is játszottam. Röplabda, fallabda, tenisz, jöhetett minden, ami sport! A kick-box kilencévesen kezdődött, a szüleim szerették volna, hogy tanuljunk önvédelmet a húgommal együtt, és Sándorfalván erre volt lehetőség.

– A szüleid – akik mindketten testnevelő tanárok – szigorúak voltak veletek?

– Mindig volt követelmény, nem hagyták például, hogy edzés helyett otthon maradjunk játszani. És igazuk lett: az edzéseket mindig élveztük. A suliban is elvártak egy szintet, mondjuk alapból mindketten jól tanultunk. Általánosban ráadásul odajártunk, ahol anya dolgozott, Andreát tanította is! Néha kellemetlen volt tizenévesként, hogy egy-egy rosszabb jegyet előbb tudott, mint mi…

– Már akkoriban érezted, hogy a sportban sokra vagytok hivatottak?

– Gyereként is voltak országos eredményeink, világkupa-helyezéseink, de amióta az eszemet tudom, világbajnok akartam lenni! Ezért mindent megtettem. Utánpótlásban nem jött össze, úgyhogy húsz évet kellett várnom rá. De mindig hittem abban, hogy a kemény munka előbb vagy utóbb kifizetődik.

– A nehéz időszakokban tudtátok segíteni egymást a tesóddal?

– Abszolút, mi nagyon jó testvérek vagyunk a mindennapokban is. Már egy ideje egy egyesületben is sportolunk, a felkészüléseket, világversenyeket együtt csináltuk végig, sokat tudtunk húzni a másikon felfelé, igaz, sajnos lefelé is, mert ha az egyiknek nem megy annyira, az át tud ragadni a másikra is.

A nyomozó és a jogász

– Mindemellett adta magát a továbbtanulás, különösképp az, hogy a rendőrtisztire menj?

– Azt tudtuk, hogy hosszú távon nem élhetünk meg a kick-boxból, kell a diploma. Tizennyolc évesen még nem tudtam, mi szeretnék lenni, anya barátnőjének a fia viszont jókat mesélt a rendőrtisztiről, mire anya felvetette, mi lenne, ha én is odamennék. Kedvező életpályának tűnt, bár fogalmam sem volt, mit csinál egy nyomozó, legfeljebb igazoltató járőröket láttam az utcán. De megpróbáltam. Négyhetes alapkiképzéssel indult, mint a filmekben, akadálypályákon, elméleti oktatással, jogi képzéssel, intézkedéstaktikával. Már ott beleszerettem a közegbe, nem is volt kérdés, hogy rendőr leszek! A testvérem közben a TF-et végezte el, ma sportreferens a Magyar Paralimpiai Bizottságnál.

– Neked pedig nem a rendőrtiszti jelentette a végállomást, mert még jogra is továbbmentél…

– Július 1-jével szereltünk fel, augusztusban pótjelentkezéssel már jelentkeztem is a szegedi jogra, amit szeptemberben el is kezdtem. Már a főiskolán megtetszett a büntetőjog, s gondoltam, milyen jól nézne ki, ha nemcsak a nevem után állna a rendfokozatom rövidítése, hanem elé is kerülne két betű… Akkor jó ötletnek tűnt, aztán sok idő, szabadság, pénz elment rá, voltak holtpontok is. Amikor elkezdtem dolgozni, sok minden szakadt rám: külön háztartás, munka plusz még az egyetem is, ezért a következő két és fél évben nem sportoltam. Elmaradt, de hiányzott az életemből, így eldöntöttem, menniük kell együtt is, legfeljebb hol ez, hol az élvezett elsőbbséget, kerestem a köztes utakat.

– Azt csiripelik a madarak, a pénzügyi jog nem volt a kedvenced, mégis gazdasági nyomozó lettél.

– Már nem is tudom, pénzügyi jogból hogyan mentem át, de miután elkezdtem a Szegedi Rendőrkapitányság vizsgálati osztályán vagyonvédelemmel foglalkozni – lopás, csalás, sikkasztás, okirathamisítás voltak a fő területeink –, öt év után jött egy lehetőség felkerülni a megyei főkapitányság gazdaságvédelmi osztályára. Egyből igent mondtam, és nem bántam meg! Szerencsére nem kell sokat számolni, az Excel-táblák megoldják helyettünk, és imádom a munkát, a kollégákat.

– Mit szeretsz a legjobban a munkádban?

– Azt, hogy sokat kell benne gondolkodni, az eszemet használni, hiszen sok esetben intellektuális bűnözőkről beszélünk. Nagyon élvezem a kihallgatásokat, amikre jellemzően csak akkor kerítünk sort, amikor a mi fejünkben már összeállt a bizonyítékok alapján a történet. A gazdaságvédelmi ügyek sajátossága, hogy csak akkor gyanúsítunk, amikor már teljesen körbejártuk a témát. Izgalmas közölni a gyanúsítást, hallgatni az illető saját szavaival, szerinte mi hogyan történt. Miközben már tudom a papírokból a tényeket. Sok pénzmosási esetünk van például, de azon belül is minden ügy más és más, gyakran eljön a pillanat, hogy „na ilyen még nem volt, ezt hogyan oldjuk meg?”.

– Nagyon kedves, mosolygós beszélgetőpartner vagy, de ezek szerint szigorú is tudsz lenni…

– Kaptam már meg ügyféltől, hogy én vagyok a legmegtévesztőbb rendőr, akivel valaha találkozott. Kedves, aranyos meg minden, de kihallgatás közben ezt az oldalamat valahogy nem érzékelte… A munkám teljesen mást követel meg, mint a magánélet, ennek megfelelően viselkedem.

– Van, amit a sportból a munkádba – és fordítva – át tudsz emelni, ami a másikban hasznosítható?

– Ami szerintem mindkét szerepben jól jön: nagyon szorgalmas, kitartó és fegyelmezett tudok lenni. Maximalista is vagyok, ez néha hátrány, de ezt is mindkettőben tudom hasznosítani. A ringben pedig ugyanúgy a fejemet is használnom kell, hiába gondolják sokan, hogy csak csépeljük egymást.

A bajnok és a magánember

– Tavaly a húgoddal együtt lettetek világbajnokok, majd bejelentetted az amatőr kick-boxból való visszavonulásodat. Azért, mert abszolút a csúcsra értél?

– Ez több összetevős döntés volt. Világéletemben fogyasztanom kellett, és nem zsigerelhetem ki a testemet a végtelenségig. Tavaly megvédtem a címem, engem választottak a vébé legjobb női versenyzőjének, és először nyertünk együtt a húgommal. Talán lett volna még bennem egy-két vb-cím, de most minden annyira tökéletesen összejött, hogy úgy éreztem, tényleg a csúcson hagyhatom abba. Eb-címem nincsen, mert tavalyelőtt az elődöntőben elszakadt a vádlim, bár továbbmentem, a döntőben viszont egy szabálytalan rúgással eltörték az orromat. Leléptettek, mert annyira véreztem. Ilyen bármikor közbejöhet egy vébén is, és akkor már nem szépen búcsúznék, minek kockáztatnám?

– Az edzősködés a következő terv – vagy mi még? Profi kick-box?

– Már korábban Szegeden is besegítettem edzéseket tartani, három éve igazoltam át a pesti klubomba. Ha felköltözöm, nem szeretnék egyből saját csoportot, de szintén besegítek majd, hogy rutint szerezzek az edzőségben. Közben, mivel mindig autodidakta módon kísérleteztem ki a saját fogyasztásomat, szeretnék a táplálkozástudomány területén is továbbtanulni, hogy akár dietetikusként is segíthessem a jövőben a csapat munkáját. Mert mindig vannak a sportágban súlyproblémás emberek, néha látom, hogy a gyerekek szülei is alapdolgokat nem – vagy rosszul – tudnak. A profi indulással pedig valóban kacérkodom, csak az Exatlon ezt későbbre tolta, esetleg jövő tavasszal… Egyelőre élvezem, hogy ha megkívánok egy fagyit, megehetem, vagy ha felhív délután egy barátnőm, hogy találkozzunk, akkor nem megyek el futni, hanem inkább átugrom hozzá. Édesszájú vagyok egyébként és hedonista, imádok enni! Szívesen megiszom egy jó bort is, mellé sajtokkal.

– Párkapcsolatra is a sport világában leltél. Hogyan találtatok egymásra Jároszkievicz Krisztián 9-szeres vb- és 10-szeres Eb-győztes egykori kick-boxossal, aki ma edző és a klubodat vezeti?

– Aki sok időt tölt el egy közegben, annak nagy eséllyel onnan is kerül ki a párja. Krisztián a már említett Mórádi Zsolttal együtt elért világszintű sikerei után vette át vezetőedzőként a Király István által alapított Halker-Király Teamet. A kapcsolatunk pedig régre nyúlik vissza: már 15-17 évesen is találkoztunk versenyeken, sőt nagy tinikori szerelem voltunk egymásnak. A kapcsolatot persze Szeged-Budapest között nem lehetett fenntartani, de a mai napig vannak kézzel írt leveleim tőle! Más irányba mentünk, sokáig nem is beszéltünk, de miután 2013 és 2016 között öt elveszített világversenydöntőm is volt, Krisztián javasolta, hogy váltsak egyesületet. 2017-et már náluk kezdtem, ő lett az edzőm. Így kezdődött újra, így jöttek vissza a régi emlékek, és ma újra egy párt alkotunk!

– Mintha így lett volna megírva… Lefogadom, ha gyermeketek születik, ő is sportoló lesz.

– Hiszek abban, hogy – az esetek nagyon kis százalékától eltekintve – okkal történnek velünk a dolgok, csak az adott helyzetben még nem mindig tudjuk, mi miért alakult úgy, ahogy. Az meg biztos, hogy a gyermek sportolni fog, csak az nem biztos, hogy jó, ha élsportoló lesz. Én egy pillanatot sem bánok, minden egyes lemondás és izzadságcsepp megérte, de azért elég rögös út az élsportolói lét…

Masni

– Ő a mi kis francia bulldogunk: nagyon cuki, egy kis tünemény, bár néha inkább egy kis „terrorista” – nevet Gabi. – Pont amilyennek egy kölyökkutyának lennie kell, olyan jó látni, ahogy napról napra fejlődik, egyre értelmesebb. Masni meglepetés-ajándék volt amúgy a páromtól, mire Dominikáról hazaértem. Tízhetesen került hozzánk, és már a kötelező két hét karantén alatt igazán összenőttünk!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.