Árvai Anita – Amikor a belső hang legyőzi az egót

Megjelent: Agro Presztízs, szerző: dr. Szász Adrián, fotók: Veganeeta

Jogászként végzett, majd dolgozott, miközben 24 évesen egy rosszindulatú betegség miatt komoly nőgyógyászati műtéten esett át. Már utána tudatosabban kezdett étkezni, ám amikor közel tíz év múltán ismét riasztó orvosi leletet kapott, egyik napról a másikra teljes értékű növényi étrendre váltott. Saját történetét, életmód-tanácsait, receptjeit öt éve kezdte blogba foglalni, amit annyian követtek, hogy az olvasótáborra aztán egy saját vegán étterem vendégkörét is alapozhatta. A Balaton mellé költözve a családjával jogászból vállalkozó lett – a Veganeeta Home 2018 tavaszán nyitott meg Balatonalmádiban. Alapítójával, vezetőjével, lelkével, Árvai Anitával beszélgetünk.

A nehézség múló állapot

Tudja, hogy nemcsak a vegán életmódra, hanem az élet bármely területén bármi jóra inspirálhatja az embereket az a sok pozitív energia, ami a blogbejegyzéseiből árad?

– Onnan tudom, hogy sokan jeleznek vissza ilyesmit. Már nincs időm blogot írni, átvette a helyét az Instagram, ám van, aki szinte csak azért jön el az éttermembe, hogy találkozzunk, és személyesen adja át a köszönetét. Ez a fajta inspirálás részemről öntudatlan mechanizmus volt, de betalált!

– Mindig ilyen derűsen szemlélte és alakította a világot?

– Alapból is motivált, derűs személyiség vagyok, amihez a biztos családi háttér csak hozzátesz. Úgy érzem, csak ilyen felfogással érdemes élni az életet. Már a gyerekkorom is boldog, kiegyensúlyozott családban telt, a sok nehézséget pedig, ami később jött, mindig múló állapotként éltem meg. Sokan mondják, hogy bolond vagyok, az élet nem ilyen, de szerintem aki így áll hozzá, az ezt is kapja vissza.

– Akkor is bizakodó tudott maradni, amikor az orvosok nem sok jóval kecsegtették?

– Amikor azt mondták, hogy nem – vagy csak nagy nehézségek árán – lehet kisbabám, más talán belefeledkezett volna a problémába, annak befolyása alatt élte volna tovább a mindennapjait. Én viszont akkor is az adott helyzet pozitív hozadékaira kihegyezve éltem – és két egészséges kisfiam született, teljesen spontán!

A chips, a kóla meg a csoki a drága

– 2006-ban kezdte átformálni az életmódját, de a teljes váltásra öt évvel ezelőttig kellett várni. Nagy változás volt az egyik napról a másikra?

– Már a műtétem után is figyeltem a táplálkozásra, de vegán valóban csak öt éve lettem, amikor a véremből nem jó tumormarker eredményeket diagnosztizáltak. Nem is volt kérdés, mit választok, és már négy hónap vegánság után jók is lettek az eredményeim! A teljes értékű növényi étrend nem ért sokkoló újdonságként, mivel azelőtt is reformkonyhát vittem. 12 éves korom óta főzök, ismertem az alapanyagokat, a háztartásom fel volt készülve erre. Csak én váltottam egyébként, a családom nem. Tejterméket már előtte sem nagyon fogyasztottunk, a nagyobbik fiam a mai napig húsos, a férjem már nem, a kicsi vegánként kezdte, de eszik néha húst is.

Miért volt biztos benne, hogy ezt az utat kell követnie?

– Önmagában az, hogy valaki nem fogyaszt állati eredetű élelmiszert, még nem kulcs semmihez. Azt még nagyon el lehet rontani feldolgozott élelmiszerekkel, szénhidrátbevitellel. Lehet egészségesen élni úgy, hogy valaki egy héten mondjuk egyszer eszik húst, de egészségtelenül is úgy, hogy teljesen kiiktatja azt. Szóval amit követek, az inkább egyfajta tudatosság a táplálkozásban.

Mennyivel drágább ez az irány, mint a teljes értékű (predán) étrend, és vidéken, ahol önök is élnek, mennyire nehéz vagy könnyű megoldani?

– Semmiféle gondot nem okoz, nem is drágább. A chips, a kóla meg a csoki a drága, azok az élvezeti cikkek, amik nem táplálékok, de élelmiszer kategóriát kaptak. A tiszta élelmiszerek, egy zacskó köles, quinoa meg rizs, a zöldségek nem drágák. A feldolgozottak már inkább, a növényi tej, tejszín például. A kiegyensúlyozott teljes értékű növényi étrend nem kerül többe, mint az egészséges predán étrend. A beszerzéshez pedig ki sem kell mozdulni, akkor is rendelnék, ha nem lenne éttermem.

– A környezete – nem elsősorban a családjára értem – hogyan fogadta az életmódváltását?

– Mivel én nem csinálok belőle ügyet, mások sem problémáznak rajta. Nem vagyok élharcos vagy vegánzászlót lobogtató amazon, nem akarom borzolni a kedélyeket, elfogadom mindenki látásmódját. Persze ha valakit csendesen is inspirálok, az fantasztikus, de nincs bennem térítési vágy. Ha valahol nehézséget okoz megoldani a menümet, nyelek egyet, de ez nem okoz gondot vagy gátlást.

Mindenki lebeszélte volna, kivéve…

Amikor jogászként dolgozott, mennyi idő után és mennyire egyértelműen érezte, hogy nem az az Ön útja? És mennyire volt világos, hogy ha nem az, akkor mi?

– Mindkettőt nagyon éreztem. Tíz évet dolgoztam jogászként, négy-öt éve kezdtem írni a blogot, két és fél éve nyitott meg az étterem. Az ember születik valamire, aztán elindul az egója vezérelte úton, közben érik benne a feladata, és amikor az ego elcsendesedik, felerősödik a belső hang, ami azt mondja, hogy most már vállald fel, hogy nem vagy boldog ebben a helyzetben, lépni kell. Így történt.

– Az étterem neve, helye és koncepciója milyen sorrendben állt össze?

– Egyikből következett a másik. A Veganeeta név kb. egy perc alatt megvolt, a helyet is hamar megtaláltuk, és a dizájn is magától értetődött, mert nagyon hasonló az otthonunk. Nem volt ebben semmi túlgondolás, egy merő természetesség vesz körül. A nyitás előtti évben egyszerre iratkoztam be minden szükséges tanfolyamra, március végén megkaptam a papírokat, április 1-jén nyitottunk.

Voltak, akik le akarták beszélni a vállalkozásról?

– Csak ilyenek voltak. „Bele fogsz bukni”, „idióta vagy”, „nem tudjátok, mit csináltok”. De a férjem mellettem állt, más nem is érdekelt, csak az, hogy ő támogat. Ha van egy társa az embernek, aki vele tart fizikailag, lelkileg, az viszi előre. Márpedig ő elhitte, amit én láttam, és milyen jól tette!

– Nyitás után mennyire gyorsan derült ki, hogy lesz igény arra, amit kínálnak?

– Azonnal. A blog remek indirekt reklám volt az étteremnek, onnan már ismertek annyira, hogy megindíthattam a marketinget. Mert azt is én csinálom, bár nem tudatosan, de amikor az embernek valami a sajátja, az érződik, hogy motiválja. Amibe beleadod magad, az kisugárzik az adott dologból, ezért is lehettünk nagyon hamar népszerűek, mert magam sem munkaként élem meg, amit csinálok.

„Anya, neked nagyon könnyű a munkád”

– Azzal együtt, hogy ennyire szereti, van azért, hogy belefárad a teendőkbe?

– Persze, de nagy szerencsém a munkám sokszínűsége! Vannak főzőklubjaim, kezelek két oldalt a neten, főzős videókat forgatok, írom a szakácskönyvemet, fotózok, még a képeket is én szerkesztem. Beosztom magam a placcra is, igaz, főznöm már nem kell a konyhán, olyan profi a csapatom, hogy a receptjeim alapján megoldják. Néha barista vagyok, receptet is fejlesztek, összeírom a séf ajánlatát, az étlapot. Képzem magam, most épp egy másik üzletágat alakítok ki, állandó mozgásban vagyok. Tiszta szabadnapom nincs is.

Bár még kicsik – 9, illetve 5 évesek – a gyerekek, hogyan alkalmazkodnak ehhez?

– Ha velük vagyok, akkor is abban a bizsergésben élek, hogy este leülök a laptop elé dolgozni, illetve fordítva. Azt mondják: „anya, neked nagyon könnyű a munkád, rajtad nem is látjuk, hogy dolgozol”. Mert a munka a gyerek szemében alapesetben vér és veríték, de mi mosolyogva dolgozunk.

– A „mi” pontosan kiket takar?

– Két szakácsot, két cukrászt, a konyhalányokat, a placcon lévő kollégákat, és ugye magamat is beosztom az étterembe. Van vagy öt, teljes embert kívánó munkaköröm, nulla üres idővel.

Kik alkotják a vendégkört?

– Mindenevők, vegánok, kíváncsiskodók, szimpatizánsok. Sokféle ember jön, külföldiek is, bár ők most nyilván kevésbé, de fontos, hogy a személyzet beszéljen nyelveket. Általában tele vagyunk, már nagyon vágyhattak az emberek arra, hogy a vírus után újra kimozdulhassanak.

A Jóisten bennünk van

– Télen mi történik? Olyankor Almádiban nincs nagy pörgés.

– A Veganeeta Home-ot kivéve! Az első telünk nem termelt túl jól, a másodikon viszont már csodás forgalmakat produkáltunk, úgyhogy érezhető a fejlődés.

Milyen tervei vannak a közeljövőre, házhozszállítás esetleg?

– Arra nincs igény, viszont több cukrászdába, kávézóba is szállítunk sütiket, tortákat. És amibe a legtöbb energiát fektetem: alakul az új üzletág Veganeeta termékek gyártásával, készülnek a tesztek, konyhai és egyéb termékekről van szó – minden, ami én vagyok. Még saját szappant is fejlesztek!

Jól tudom, hogy ebben a sok teremtő energiában fontos szerepet tulajdonít az istenhitének?

– Különleges hitem van, a gyerekeknek is azt tanítom, hogy a Jóisten bennünk van. Ha önmagunkban hiszünk, bárhogy hívhatjuk az Istent, segíteni fog rajtunk. És az is fontos, amit adunk, mert hasonló dolgokat fogunk visszakapni. Imádunk templomba járni, de az én istenhitem nem annyiból áll, hogy felnézek az égre és összekulcsolom a kezem, hanem inkább az önmagunkba vetett hitről, bizalomról szól, ami által a másik emberben is bízhatunk. Ez az energetikája annak, amit én Jóistennek nevezek.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.