Sigér Dávid: „Nem szabad határokat szabni!”

Megjelent: Presztízs Sport magazin – 2020. október, szerző: dr. Szász Adrián

Sigér Dávid a mai Ferencváros egyik – méghozzá a mosolygósabbik – arca. Az örömkönnyekhez persze könnyeken át is vezetett az út, amely számára igen rögös volt, ám talán éppen ez edzette őt 29 éves korára ilyen éretté. Hogy még mi segítette a sikerekhez, arról mindjárt bővebben is mesél a Bajnokok Ligája-csoportkörös zöld-fehérek meghatározó labdarúgója, avagy a „téglási Modric”.

– Zajlanak körülötted – vagy inkább veled – az események. Ez a pörgés volt az, amire korábban, kisebb csapatokban futballozva vágytál?

– Szerintem akkor még nem tudtam, hogy ez az, amire vágyom. Most érzem csak igazán, hogy minden munka és nehézség, amelyen keresztülmentem, áldozat, amit meg kellett hoznom, és az a sok lemondás értelmet nyert.

– Mi mindenről kellett lemondanod?

– Élsportolóként sokszor kerülsz választás elé, és ahhoz, hogy mindig a sportot, illetve a saját magad minél biztosabb jó teljesítményét válaszd, olyan döntéseket kell meghoznod, amik sosem a könnyebb út felé visznek… De pont azért, mert ennyire rögös az út, megijeszthet, és könnyű elgyengülni közben. Pedig fontos, hogy a kitartásod akkor is megmaradjon, amikor homályosodik a cél. Akkor is hinned kell, hogy ott van az, és el lehet érni!

– Voltak olyan pillanatok, amikor elgyengültél?

– A kitartásommal sosem volt gond, inkább olyan pillanatok voltak, amikor a célok annyira fényév távolságba kerültek, hogy egy kicsit tán csorbult a hitem, ami amúgy szinte rendíthetetlenül jellemez. Persze nem lehet összehasonlítani egy 28-29 éves érett játékost egy 20-21 évessel, aki még csak bontogatja a szárnyait, keresi, hogyan érheti el a legjobb egyéni teljesítményét, és ki lehet az, aki segítheti ebben.

Ragaszkodó típus: megbecsüli, ami van

– Te honnan – vagy inkább kikből – merítettél mindehhez erőt?

– Az, hogy futballista legyek, belső indíttatásból fakadt. Nyugodt szívvel kijelenthetem: a szerelmem a foci, és ez egy soha el nem múló érzés! Amikor olyan belső motivációd van, hogy nem is tudod, honnan jön, csak jön, és sosem fogy el… Ez egy rendkívül szerencsés, áldott állapot, persze pont ezért hozhat szomorúságot is, mert annyira vágysz rá, annyira ebben szeretnéd megvalósítani önmagad, hogy amikor nem jön a befektetett munka visszaigazolása, az nagyon nehéz időszakot okoz. Ilyenkor van nagy szükség a családra, amelytől korán megtanulhattam a kitartást. Láttam, ahogy a szüleim éjt nappallá téve dolgoztak, hogy felépítsék a családi vállalkozást – egy pékséget –, miközben minket is felneveltek, nem is akárhogyan. Ez példaértékű volt számomra. A szellemi, érzelmi érésem szempontjából pedig az jelentett újabb fordulópontot, amikor találkoztam életem szerelmével, aki ma már a feleségem, és akivel az első gyermekünket várjuk. Mellette elkezdtem tudatosabb életet élni, elmaradt minden, ami nem segítette a futballpályafutást. A biztos háttér sokkal többet jelentett, mint bármi más. Ő adta meg az érzelmi biztonságot, azzal is, hogy elfogadta, milyen focistának, illetve egy focista barátnőjének, majd feleségének lenni. Mert bárki bármit gondol, nem egyszerű. Januárban leszünk tíz éve együtt! Örülök, hogy húszévesen rátaláltunk egymásra, általa többé váltam, nem véletlen, hogy vele együtt jöttek a sikerek is az életembe.

– Tégláson, illetve Debrecenben nőttél fel. Hogyan éled meg azt, hogy végül nem a DVSC-nél vált belőled ismert és elismert labdarúgó?

– Nagyon szép éveket töltöttem Debrecenben, rengeteg jó emlék köt oda. Több olyan barátra leltem a futball által, akikkel ennyi idő elteltével sem csak haverok vagy ismerősök vagyunk, hanem szűk, összetartó baráti társaságot alkotunk. Ami a karrieremet illeti: amikor vízválasztó ponthoz érkeztem, bennem úgymond nem gondolkodtak. Nem esett jól, de azt is látni kell, hogy ahányféle csapat, edző, vezetőség, annyiféleképpen gondolják, ki az a játékos, aki egy bizonyos posztra megfelel nekik. Ez nem csak abból áll, hogy az illető jó játékos vagy sem. Lehet, hogy akkor az ő szempontjaiknak nem feleltem meg, más dolog, hogy ma már talán megfelelnék. A másik pedig, hogy éppen akkoriban élte fénykorát a Loki – BL-csoportkörös volt –, így minden figyelem a nagycsapatra irányult. Ez egy kicsit az utánpótlás rovására is mehetett, azaz nem jókor voltam jó helyen. Akkor lehetőleg nemzetközi tapasztalattal bíró játékosokban gondolkodtak, hiszen ők is azon a szinten szerepeltek. Nem az volt az elsődleges, hogy na, kit hozzunk fel az utánpótlásból. A dolog jó oldala, hogy ha ott válok NB I-es futballistává, talán sosem „robbantanak ki” Debrecenből, és nem érek el ilyen sikereket a Fradival… Az egy más környezet volt, én meg ragaszkodó típus vagyok, elsősorban azt becsülöm meg, ami van, és nem azon agyalok, hogy hol lehetne még jobb.

– Utána, alacsonyabb osztályban szerepelve sem csökkent a motivációd?

– A Mezőkövesd felnőttcsapata váratlan felüdülést jelentett, hiszen ott éreztem először, milyen egy egyesület „csúcsához”, a helyi nagycsapathoz tartozni, még ha csak az NB II-ben is. Egy térdszalagszakadás is közrejátszott abban, hogy a feljutás után az NB I-ben kevesebb lehetőséget kaptam. Utána szinte remegtem azért, hogy valahol megint fontosnak érezzem magam, és ezt Balmazújvárosban átélhettem. A harmadik évemben sikerült feljutnunk – az az NB II-es második hely nekünk szinte egy BL-döntő megnyerésével ért fel! Sokan talán meglepődnek, de én az NB I-ben kieséssel zárult szezonunkat is sikeresnek tartom. Aki emlékszik a Balmazújvárosra az NB I-ből, az csettint, hogy az egy jó kis Balmaz volt! Kivívtuk az elismerést, háromszor vertük a Diósgyőrt, kétszer a Debrecent, kétszer ikszeltünk a Fehérvárral. Hajszálon múlt a bennmaradás. Akkor összeomlani látszott minden, amiért küzdöttem… Az utolsó meccs lefújásának pillanatában még nem tudtam, hogy pont az akkori ellenfelünk – akikkel döntetlent sikerült elérni, ám ezzel meghúzták felettünk a vonalat – lesz a következő csapatom. Magyarország legkiemelkedőbb klubja, ami azóta bizonyítást is nyert, hiszen attól még, hogy a szurkolók körében a Fradi a legnépszerűbb, nem feltétlenül lenne a legeredményesebb is. De most odajutott, ahová egy ilyen csapatnak jutnia kell!

Ahol igazán futballistának érezheti magát

– Mennyire volt könnyű vagy nehéz beilleszkedned ebbe a speciális közegbe?

– Nem foglalkoztam mással, csak hogy önmagamat adjam, a legjobb arcomat mutassam a pályán. Azt az alázatos munkát, megalkuvást nem tűrő hozzáállást, ami mindig is jellemzett. Úgy gondoltam, ha ez passzol ide, jó lesz, ha nem, akkor nem én vagyok az emberük, persze készen állok fejlődni. De tudtam, nem véletlenül hoztak ide, szimpatizálhattak azzal, amit képviselek. A többi jött magától, a szurkolók is egyre jobban megismertek és megszerettek – magyar játékosként különleges élmény a Fradiban játszani, talán mi tudjuk igazán felfogni, mit is jelent ez a klub! Úgy éreztem, itt hirtelen minden lehetőséget megkaptam arra, hogy kiteljesedjek. Mintha körbenéznél egy asztalon, ahol minden van, ami szükséges, csak rajtad múlik, mit veszel el és mit nem, mit használsz fel. Nekem a fejlődni akarásom megvolt, a pályán és azon kívül is megkaptam a támogatást, és éltem is vele.

– Nagyszerű dolog az a sok szép siker – bajnoki címek, válogatottság, év gólja, Európa-liga, majd BL –, ami rövid időn belül a „nyakadba szakadt”, de nem nagy feladat mindezt a helyén kezelni?

– Szerencsére a csodálatos feleségem ebben is segít. Hazamegyek, megbeszéljük, mi történt és hogy az milyen nagyszerű, de kevésbé figyelem azokat a platformokat, amelyeken olykor „sztárolnak” bennünket. 29 évesen tudom, mire érdemes figyelni és mire nem. Éppen ezért inkább a saját szűk körünkben próbáljuk megélni az egészet, így sokkal könnyebb a helyén kezelni azt a rajongást is, ami körbevesz egy sikeres ferencvárosi labdarúgót. Mert ugye Magyarországon ez az a klub, ahol igazán futballistának érezheti magát az ember.

– Magától értetődő volt az is, hogy a Rebrov-féle Fradi sikeres lesz, vagy azért idő kellett például a csapategység kialakulásához?

– Azt azért mindenki láthatta, hogy történtek változások, voltak áldozatok. Olyanok is, amik/akik megosztották a közvéleményt, sőt talán többen gondoltak bizonyos döntéseket rossznak, mint jónak, Rebrov mégis felvállalta ezeket. A sportban az eredmények igazolnak mindenkit és mindent, ezeket pedig ő letette az asztalra. Amit most megélünk, annak ő óriási letéteményese.

– Előttetek is mindig olyan fegyelmezett és zárkózott a mester, amilyennek mi látjuk, vagy ti már jobban ismeritek?

– Mi szerencsére már jobban, és ez párhuzamba állítható azzal, ahogy jöttek az egyre nagyobb sikerek, amiket már ő ért el velünk. Egyre jobban megnyílt, egyre többet mosolygott és közelebb engedte magához a játékosokat, persze így sem túl közel, attól még nagyon messze állunk. De már előfordul, hogy például egy nyújtásnál odaszól valakinek viccelődve, amit mi hallunk és felnevetünk. Ehhez idő kellett. Szerintem mindez a munkamoráljából fakad: idejött és annyira szeretett volna eredményt elérni, hogy nem érdekelte semmi más. Sem az, hogy ki mit gondol róla, hogy mogorvának, önzőnek tartják-e, csak a célok lebegtek a szeme előtt. Annyira belefeledkezett a megvalósításukba, hogy nem akart megfelelni semmilyen elvárásnak. A bajnoki címmel felszakadt egy gát, az El-csoportkörrel egy újabb, akkor éreztük, hogy megint lehullt egy réteg erről a kemény, szigorú emberről. A BL-csoportkörrel sem vált közvetlen edzővé, de ahogy megismer minket, egyre több sztorit tud rólunk, egyre több közös pillanatot tud felidézni, és már használja is ezeket feszültségoldásnak, hangulati elemként. Egymás között egy-egy viccet is megenged magának.

Amire nincsenek szavak

– Te más karakter vagy. Nem rejted el az érzelmeidet – milyen szerepet töltesz be az öltözőben?

– Ezt a többiektől kellene megkérdezni, de úgy gondolom – és remélem, nem tévedek –, hogy jóban vagyok mindenkivel, szeretnek a társak. Amikor meglátnak, általában viszonozzák azt a nagy mosolyt, amivel minden reggel érkezem. Örülünk egymásnak, igyekszem a jót kisugározni.

– Elképesztő sebességgel kapod az élményeket, ráadásul hamarosan a magánéletben is fontos esemény vár rád…

– Annyi minden történik velem – persze már az első meg a második ferencvárosi évemben is így éreztem –, hogy szerintem csak ez az öt-hat hónap, amit most megélünk, zsúfolásig tölthetne élményekkel öt-hat évet is! Ha eloszthatná az ember, hogy mindig egy kicsit csepegtessen magának abból a sok jóból, amit ezek a sikerek, akár egy gyermek születése jelent… Hogy egy kicsit hosszabban tudd megélni, mert több olyan is van, amelyiknek a pillanatát szívesen elnyújtanád, hetekig fürdőznél az érzésben, de nem lehet, mert jön a következő. Ilyenkor viccesen attól félsz, hogy vajon jut majd az utolsó 25 évemre is valami jó, vagy minden most történik? Persze nyilván rajtunk is múlik, mit hoz a jövő.

– Most nem hiszem, hogy ezen kellene gondolkodnod, úgyhogy nem kérdezem meg, mi minden férhet még bele a pályafutásodba…

– Ami mostanában történik, az alapján mit is mondhatnék: bármi. Nem szabad határokat szabni!

– Úgy tudom, gyerekként óriási élményt jelentett neked, amikor eljutottál nézőként a madridi Bernabéu stadionba. Felülírhatja ezt a barcelonai Camp Nou gyepére lépni?

– Akkor még nem gondoltam, hogy egyszer talán a madridiak legnagyobb riválisa ellen léphetek pályára… Legfeljebb valami stadionbejáráson tudtam volna elképzelni, hogy ráléphetek a fű szélére, ha véletlenül leengednek mondjuk a kispadhoz. De az, hogy esetleg úgy futhatok ki, hogy a hazai csapat is ott lesz a pályán, egy tétmeccsen… Ez mindent felülír! Szoktuk is beszélni, hogy ezekre nincsenek szavak. Mondani akarsz valamit, de nem tudod szavakkal kifejezni ezeket az érzéseket.

A válogatottról:

„A nemzeti csapatnál olyan új szellemiségű brigád, friss játékosállomány van kialakulóban, amelyből szép jövő következhet. Azt látom, hogy sok az olyan akaratos játékos, akikben igenis lobog a tűz, akik szeretnék megmutatni magukat a világnak. Ez pedig alapfeltétele a sikernek.”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.