Óda Budapesthez – Első rész: I-XI. kerületek

Szöveg és fotók: dr. Szász Adrián, eredeti megjelenés: Pannon Presztízs magazin – 2020. május

Budapest most koronavírusos, lélegeztetőgépre került. Mi vagyunk a gép: lakosai adják a városnak a friss oxigént azzal, hogy otthon maradnak, amikor csak tehetik. Így biztosan meg fog gyógyulni az otthonunk, ahogy mások lakóhelyei is Magyarországon és világszerte. Nem könnyű betartani, hogy ne mászkáljunk, én utoljára a Gellért-hegyre jutottam el egy nagyobb, fotózós kirándulásra még a járvány előtt, és a napokban visszanéztem az akkor készült képeket. Elgondolkodtam, másfél évtizede itt élőként mit is jelent nekem Budapest. Ha az egyes kerületeire gondolok, milyen első élmények ugranak be? Édes-bús nosztalgikus játék volt, de inkább édes, mint bús. Rájöttem, hogy humorral a karantén is kibírhatóbb. Most megosztom az eredményt a „világgal” – 23 bekezdésben.

I. Budavár

Sosem feledem, amikor egy első randevún úgy döntöttem, lerövidítem az utat, átsétálunk a lánnyal a Budai Váralagúton. A kipufogógáz-felhőből motorzúgástól rezgő dobhártyával előbukkanó partnerem azóta is emlegetheti e nagyszerű ötlettől vezérelve megtett „romantikus” 350 métert… (hosszú kapcsolat nem lett belőle). Emlékszem a jó kis, hideg virslis, meleg sörös majálisokra is a Tabánban, ahol Hobóra meg Nagy Feróra roptuk. Rúzsa Magditól is ott hallottam élőben először a Highway to Hell-t. Mivel akkor már túl voltunk a fenti randin, magamban csak Tunnel to Hell-nek énekeltem.     

II. Adyligettől Zöldmálig

Az jut eszembe, amikor állásinterjúra indultam a Margit körútra, s mivel késésben voltam, a Lánchídnál leintettem egy taxit. Kérdeztem, elvinne-e a végcélomhoz. „Fuvarom lesz, de ha a művésznő nem bánja…” – jött a válasz, majd a következő sarkon beszállt az anyósülésre (én hátul ültem) Psota Irén, aki a maga mélyharsány stílusában hagyta jóvá („Ne vicceljünk, persze!”), hogy a Margit körút felé kanyarodjunk, el ne késsek. El is meséltem a leendő munkáltatómnak a sztorit – miután felvettek…

III. Óbuda-Békásmegyer

Innen mindjárt két momentum is beugrik, kedves emlékek. Az egyik, hogy valaha Békásmegyerre jártam udvarolni, ahol a lány egy kisszobát bérelt egy fura fickónál, aki mindig atlétatrikóban, a macskájával az ölében tévézett a nappaliban, amikor beosontunk mögötte. A másik: ahogy Andy Vajna szemlőhegyi otthonából a feleségével készült interjúm után fuvarozott le a sofőrjük az 1-es villamoshoz – micsoda kontraszt –, s azon merengtem, ismét a hátsó ülésen (úgy fest, ez szerencsét hoz) ülve, mekkora élmény volt látni az eredeti Rambo-késeket a filmcézár dolgozószobájában. 

IV. Újpest

Gyerekkoromban – nyolcvanas évek – Vácra jártunk meglátogatni édesapám nagybátyját, aki plébános, a székesegyház őrkanonokja volt. Emlékszem, ahogy Budapesten áthaladva zötyögtünk a Trabantban az újpesti macskaköveken, és apukám arról mesélt, milyen csodás futballista volt Bene Ferenc… 

V. Belváros-Lipótváros

2005-től három évig laktam a Szent István tér egyik társasházának 4. emeletén. A hálószobaablakomból, ha kinyújtottam a kezem, kis (nagy) túlzással a Bazilika EGO SUM VIA VERITAS ET VITA („Én vagyok az út, az igazság és az élet”) latin feliratának utolsó betűjéhez koccantak az ujjaim. Legalábbis annak jobb szélső kis talpához. Egyszer azt álmodtam, hogy az ágyamból kinyúlva egy partvissal én harangozom, de olyan is volt, hogy még aludni akartam egy kicsit, ezért félálomban elképzeltem, ahogy fektemben egy nyújtózással visszatekerem a hatalmas templom nagyórájának aranyozott mutatóit.

VI. Terézváros

Az egyik legjobb barátom a húszas éveinkben a Szondi utcában lakott, s mivel elég „viccesen” bírta – ám nem vetette meg – az alkoholt, bulikból hazafelé tartva a mámortól gyakran eltévedt. Egy hosszúra nyúlt este végén úgy döntöttem, hazáig kísérem, nehogy baj érje. A lépcsőházuk kapujában köszöntünk el. Másnap reggel hív, hogy az Oktogonnál tért magához. Azóta sem tudja egyikőnk sem, hogyan került oda, de a tanulságot levontuk: hiba volt nem meggyőződnöm arról, hogy a lakásába is bejutott… 

VII. Erzsébetváros

A kerület Damjanich utca, Dózsa György út, Thököly út, Rottenbiller utca által határolt részét –körfolyosós bérházaival – Csikágó negyednek is hívják. Az egyik verzió szerint e becenév eredete a bűnözés szinonimájaként a közbiztonság hiányára utal. Egy másik változat az amerikaias tempójú építkezésből – a korábbi káposztaföldek, konyhakertek helyén gombamód „kinőtt” házakból – vezeti le az elnevezést. Azt is beszélik, az USA-ból visszatelepült magyarok aposztrofálták így a környéket, mert a négyzetes elrendezésű utcák Chicagóra emlékeztették őket. Csikágó címmel Békés Pál József Attila-díjas író frenetikus „gangregényt” írt e városrészről, amely meghatározó olvasmányélményem lett.

VIII. Józsefváros

Itt születtem – nem éltünk erre, csak a klinika volt a nyolcban –, felnőttként meg itt vásároltam halal húst az algériai sógoromnak, amikor Magyarországra látogatott (erre van egy rakás speciális húsbolt). Ő mellesleg azóta is imádja Budapestet és a Balatont, én meg tisztelem a „Nyóckert” mint bölcsőt.

IX. Ferencváros

A kerület, melynek a Fradi a csapata, és József Attila, Latinovits Zoltán, Demjén Ferenc a díszpolgárai. Ha meccs: magyar-norvég. Ha (J. A.) vers: Ülni, állni, ölni, halni + Óda. Ha dal: A szabadság vándorai.

X. Kőbánya

A Kőbánya blues-zal – majdnem azt írtam, hogy világhírűvé, hiszen nekünk valahol a hazánk a világ, szóval – ismertté vált Deák Bill Gyulához még egyetemistaként odaszaladtam egy fesztiválon, amikor megláttam a színpad mögött a mankójával döcögni. Egy kerítésen kellett átugranom, hogy – amint Chuck Berry nevezte őt – „a legfeketébb hangú fehér énekes” közelébe kerüljek. Természetesen ki akartak vezetni a backstage-ből a biztonságiak, mire Bill megnyugtatta őket: „csak megiszik velem a srác egy whiskyt, aztán már megy is”. Vagy háromnegyed órát beszélgettünk – sok más mellett Kőbányáról… 

XI. Újbuda

Az első az, hogy Sasadon élve, a járványhelyzet alatti kötelező napi sétáknak hála lassan minden utca minden második házát le tudtam volna rajzolni, ami nálam nagy szó, tekintve, hogy „botkezű” vagyok. A második, hogy itt – Gazdagréten – játszódott a Szomszédok, és ugyancsak itt – a Kosztolányi Dezső téren – van a Feneketlen-tó több mint 30 állatfajjal, körülötte 8 szoborral: például Bartókéval, Kosztolányiéval, a Mackóval, az Ülő fiúval, a Halas fiúval és a Társadalmi munkás lánnyal. A Petőfi híd felől érkezve, a Bocskai úton elhaladva mellette, ha a Sashegy felé tekintek, mindig Hollywood jut eszembe, csak mondjuk egy „Hollybooda” feliratot hiányolok a szemközti dombról. 

# folytatás itt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.