Aszófő, Miskolc, Kispest, Nápoly – Beszélő falak

Megjelent: Presztízs Sport magazin – 2019. október, szöveg és fotók: dr. Szász Adrián

A találkozások nem mindig személyesek. Diego Maradonával nem is reális – még újságíróként sem – csak úgy összefutni, s talán olyan nagy interjú (sajnos) már nem is kerekedne ki a találkából, bár élménynek a jelenben és a jövőben is feledhetetlen volna. A múltban pedig számomra bármilyen formában – akár egy újság vagy könyv lapjain keresztül, pláne a tévéképernyőn át – az volt!

Nem is kérdés, hogy siettem szeptemberben Miskolcra, ahol Magyarországon először mutatták be a róla készült dokumentumfilmet. Amely nem keverendő a bő tíz évvel korábbi, Emir Kusturica-féle Maradona-filmmel: ez Asif Kapadia brit rendező alkotása, aki készített hasonlót Ayrton Sennáról (2010) és Amy Winehouse-ról (2015) is. Utóbbiak sajnos már nem lehettek ott a premieren – Maradona a sajátjára hivatalos volt, de nem utazott el Cannes-ba. A borsodi CineFest vetítéseiről is „késett” (pont az ő filmje csúszott kétszer is félórát a programban), de megvártam!

Ahogy az 1986-os világbajnoki döntőt is a televízió előtt – ötévesen, a nagyszüleim régi aszófői nappalijában, a papám által az én „főhadiszállásomnak” nevezett egyszemélyes vendégágyon. A környéken mindenki a németeknek szurkolt, talán, mert a Balaton-part az ő pénzükből (is) élt a nyolcvanas években, Aszófő pedig Tihanytól egy kőhajításnyira esik.

Szóval, Lothar Matthäusék sikerét várta a falu, az ellenfél Maradonát mégsem illette senki rossz szóval – még a világbajnoki trófea magasba emelése (lásd: fent) után sem. Az ő zsenijét értelmetlen lett volna vitatni, meg sem próbálták kikezdeni. Büszkén fociztam az udvarunkban is azt kiabálva – általában hangosan közvetítettem, ahogy a falnak rúgom a labdát, majd a visszapattanót vetődve hárítom –, hogy „Maradona lő, a kapus óriási bravúrral véd!”.

Három évvel később Szabó Sándor Maradona-könyvét is megkaptam ajándékba, így alig lettem kilenc, már azt is fejből fújtam, hogyan hívta Diego az édesanyját (Doña Tota), és melyik volt a kedvenc szitkozódása („hijos de puta” – nem fordítom le). Amikor a rendszerváltozást követően először Olaszországban, Bibionében nyaraltunk, vadásztam odakint a nápolyi karrierjéről szóló kiadványokat, s apukám számológépre emlékeztető fordítógépével böngésztem a reggeli kakaóm mellett a La Gazzetta Dello Sport friss számát. Túl sokat nem sikerült belőle megértenem, de tetszett, hogy 1. milyen szép rózsaszínű papírra nyomtatták a lapot 2. Maradona mindig benne volt valami sztorival.

Ma is látom a ’90-es, majd a ’94-es vébén – a kettő közt hozzá hasonlóan kokainnal lebukott – Claudio Caniggiának adott pazar gólpasszait. Nem csoda: ha kétszázszor nem néztem vissza az olaszországi torna teljes gólösszefoglalóját, akkor egyszer sem. (Az amerikai vb idején meg már én is fociosztályba jártam, igaz, inkább Caniggia posztján vitézkedtem.) A Diego Maradona című dokumentumfilm által  az argentin klasszis pályafutásából kiragadott periódus amúgy 1991-ig tart, holott vele később is történt „ez-az”, de így is jó, hogy sikerült a legintenzívebb időszakát 130 pörgős percbe sűríteni.

„A szívet azért rejtette el az Isten, hogy ne lássa senki, ha megszakad. Imádlak, H. Mariann!” Ezt a feliratot olvasom egy betonkerítésen, ahányszor a kispesti Tichy Lajos Sportcentrumban futok. A létesítményt nemrég adták át teljesen felújítva, de a feliratot nem tüntették el. Ez onnan ugrik be, hogy a Maradona-film is igazolja: a fanatikus emberek emlékezetes szövegeket képesek jókor jó helyen ott hagyni, és bár nem szép dolog rongálni más (a köz) tulajdonát, valahol az érzéseket nem árt kiadni (kiírni).

Amikor Maradonával az SSC Napoli először bajnok lett, valaki ezt az üzenetet függesztette ki a nápolyi TEMETŐ falára: „Nem tudjátok, mit hagytatok ki!”. Nos, sem a kispesti, sem a nápolyi szöveget nem fogom feledni, annyira mélyről jöttek és – ha belegondolunk – mélyre hatolnak. Pedig nem ismerem az alkotójukat (a kispestihez hasonló mondatot Gárdonyi Géza is lejegyzett, de a graffiti nyilván nem az övé).

Ugyanígy az életem része Maradona, bármi történt is vele az elmúlt bő huszonöt évben. Onnan indulva, ahonnan ő jött, nem köthetett ki teljesen ép ésszel és személyiséggel ott, ahová eljutott. Mégis többször felállt a padlóról, ami akkor is isteni teljesítmény, ha végül ugyanúgy végzi, mintha közben egyszer sem szedte volna össze minden emberi erejét.

A film egy pontján – még a csúcson – kijelenti, hogy a futball a megtévesztés művészete. Elindulsz erre, aztán arra mész, és az ellenfeled már nem tud követni (a végét nem szó szerint idéztem, de ez a lényeg). Diego is elindult valamerre, aztán irányt váltott, de én az első „találkozásunktól” kezdve követem őt.

Ennek jegyében mentem el a CineFestre is, ahol volt olyan férfi, aki – nem túlzok – sírt a vetítésen. Meg olyan hölgy is, aki a másik teremben egy órával később kezdődő Pavarotti-filmet várta, csak addig beült erre, és végül itt maradt, mert a virtuóz Lucianót – nem várt varázsával – legyőzte a másik virtuóz: Diego. A stáblista alatt sem surrant ki senki, és még erősebb volt úgy a hatás, hogy a második sorból, szinte testközelből figyelhettem az eredeti felvételeket.

A mozi végén egy az ezredforduló után készült interjúban a már – most majdnem felsoroltam, mi mindennel, de maradjunk annyiban, hogy – igen sok démonnal küzdő Maradona is könnyek között néz szembe a valósággal. Már nem téveszt meg senkit, kiváltképp nem a pályán, és főleg saját magát nem. Pedig talán az ő szívét is azért rejtette el az Isten, hogy ne lássa senki, ha…

De a szemekben nincsenek titkok. Én meg személyes találkozó nélkül is azt üzenem a távolból: Imádunk, Diego M.! (Aki nem nézi meg a filmet, az pedig nem tudja, mit hagy ki.) 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.